-
1 ἡγεμονία
ἡγεμονία, ἡ (von ἡγεμών abgeleitet; als v. l. findet sich öfter ἡγεμονεία, von ἡγεμονεύω, aber nirgends sicher), das Anführen, die Oberherrschaft, der Oberbefehl; ὑμεῖς οὕτω περιέχεσϑε τῆς ἡγεμονίης Her. 7, 160, öfter, bes. auch von der Königsherrschaft, 1, 7. 7, 2; τοῦ πολέμου 6, 2; ἡγεμονίας οὔσης αὐτοῦ Thuc. 4, 91; πολλὰ ἐν ἡγεμονίᾳ ὑμᾶς εὖ ἐποίησα 7, 15; εἰ στράτευμα ὀρϑῆς ἡγεμονίας τυγχάνοι Plat. Legg. I, 641 a; τῇ τῶν δυναστευόντων ἡγεμονίᾳ IV, 711 c; τὰς ἡγεμονίας τῶν στρατοπέδων Euthyd. 273 c; τούτου γὰρ ἡ ἡγεμονία ἦν τῶν ὀπισϑοφυλάκων, er hatte den Oberbefehl über die Nachhut, Xen. An. 4, 7, 8; Folgde; ὅσοι λαμβάνουσιν ἡγεμονίας δικαστηρίων, welche die Verwaltung, Leitung eines Gerichtshofes haben, Aesch. 3, 14, der hinzusetzt οἱ δὲ τῶν ἔργων ἐπιστάται ἡγεμονίᾳ χρῶνται δικαστηρίου; vgl. Harpocr.; – οἱ τὴν ἡγεμονίαν ἔχοντες χιλίαρχοι Plut. Camill. 1. – Bes. wird dadurch der politische Vorrang eines griechischen Staates vor den übrigen bezeichnet, der bes. darin besteht, daß er im Kriege voranzieht u. die Kriegsangelegenheiten leitet, ein Begriff, der mit den Perserkriegen sich ausbildete, Thuc. u. Oratt.; ἀμφισβητήσαντες ὑπὲρ τῆς τῶν Ἑλλήνων ἡγεμονίας Pol. 1, 2, 3. – Plut. braucht es neben ἀρχή für imperium u. nennt z. B. das Consulat τὴν μεγίστην ἡγεμονίαν καὶ ἀρχήν, Mar. 36. – Uebertr., τῆς τέχνης ἡγεμονία τίς ἐστιν αὐτῆς – τὸ τῶν ἐδομένων τὰ στόματα προειδέναι, das ist die Hauptsache ihrer Kunst, Diphil. Ath. VI, 132 d. – Plut. Camill. 23 braucht es auch für eine Abtheilung des Heeres.
-
2 ηγεμονια
ион. ἡγεμονίη ἥ1) предводительство(вание), руководство, управление2) начальствование, командование(ἥ ἡ. τοῦ πολέμου Her., κατὰ πόλεμον и τῶν πολεμικων Arst.; τῶν λοχαγῶν ὀπισθοφυλάκων Xen.; τῶν στρατοπέδων Plat.)
3) правление, царствование(Τιβερίου Καίσαρος NT.)
4) юр. право председательствования(δικαστηρίων Aeschin.)
5) политическое верховенство, первенство, гегемонияἡ ἡ. τῆς Ἑλλάδος Xen., τῶν Ἑλλήνων Polyb. — гегемония (одного греческого государства) над всей Грецией
6) войсковая часть -
3 ἡγεμονία
ἡγεμον-ία, ἡ,II authority, rule, of dynasties or nations, Hdt.1.7, 3.65, etc.; of a general or officer, Th.4.91;ἐν ἡγεμονίαις Id.7.15
; ἡ ἡ. τῶν Ἰώνων τοῦ πολέμου Hdt.6.2; ἡ κατὰ πόλεμον ἡ., τῶν πολεμικῶν ἡ ἡ., Arist.Pol. 1285b9, 18;αἱ ἡ. τῶν στρατοπέδων Pl.Euthd. 273c
;τῶν ὀπισθοφυλάκων X.An.4.7.8
; ἡ. δικαστηρίου presidency in a court, Aeschin.3.14; headship of a philosophical school, Phld.Acad.Ind.p.59 M.2 political supremacy,ἡ ἡ. τῆς 'Ελλάδος X.HG7.1.33
;παρ' ἑκόντων τῶν 'Ελλήνων τὴν ἡ. ἐλάβομεν Isoc.8.30
;ἡ. ἡ κατὰ θάλατταν Id.12.67
, cf. Arist. Ath.23.2; ἡ ἐν 'Αρείῳ πάγῳ βουλὴ οὐδενὶ δόγματι λαβοῦσα τὴν ἡ. ib.1, cf.Pol. 1304a23; political leadership of an individual, ib. 1296a39; γένος ὑπερέχον πρὸς ἡ. πολιτικήν ib. 1288a9.b = Lat. imperium, Plu. Mar.36, D.C.60.17, etc.;Αἴγυπτον δήμου 'Ρωμαίων ἡγεμονίᾳ προσέθηκα Mon.Anc.Gr.15.1
;τοῖς καλοῖς τῆς ἡ. νόμοις Ath.Mech.39.7
; τριῶν τῶν μεγίστων ἡ. Plu.Luc.30; reign of an Emperor, Ev.Luc.3.1; office of prefect, POxy.237v6 (ii A.D.), al.III military unit, regiment, IG22.657 (pl.), PRein.9.13 (ii B.C.), Plu.Cam.23 (pl.); but αἱ μείζονες ἡ. the higher commands, Ael.Tact.10.4.IV chief thing, principal part,ἡ. τῆς τέχνης Diph.17.5
.V a principality, LXX Ge.36.30; a Roman governorship,ἡ 'Ιλλυρίδος ἡ. Hdn.6.7.2
, cf. 7.5.2; tenure of office of a governor, PRyl.77.36 (ii A.D.); ἡ Ἡ. the Government, PGrenf.2.73.11 (iii A.D.).Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἡγεμονία
См. также в других словарях:
ηγεμονία — η (AM ἡγεμονία) 1. το να είναι κάποιος ηγεμόνας, κυριαρχία, αρχηγία, εξουσία 2. η πρωτεύουσα θέση, η πρώτη θέση 3. πολιτική κυριαρχία («η ηγεμονία τής Αγγλίας πάνω σε πολλές χώρες» 4. κράτος («τοῑς καλοῑς τῆς ἡγεμονίας νόμοις», Αθην.Μηχ.) 5. η… … Dictionary of Greek